kedd, február 02, 2010

stop



Állj meg egy pillanatra! Bárhol vagy, rálelhetsz a hétköznapi csodára. Elég egy pillanat, és az egész napod jó lesz. Nem kell, hogy a vízesés felfelé folyjon, ahhoz hogy átéljünk valamit a maga teljességében. Csak állj meg egy pillanatra, és nézz körbe...

4 megjegyzés:

Gergely Handó írta...

Stop! Állj meg kicsit, és kapcsolj ki.

Huhh, de jó!
"Nem kell, hogy a vízesés felfelé folyjon". Itt a pont!

Néha komolyan azt hiszem, csak én gondolkodom így. Mindenki rohan a betevőért. Hazaér, ellátja az otthoni teendők egy részét, aztán belezuhan az ágyba.

De nem áll meg.
Nem áll meg, hogy azt a bizonyos hétköznapi csodát megtapasztalja...

Pedig előtte hever.
A tévék kipucolták belőle az érdeklődést.

Pedig lehet, hogy csak egy lépést kellene tenni. Egyet csak. És lehet, hogy a lábad elé rajzolt krétavirág ébresztene föl.

Vagy ha nem krétavirág, hanem valami más.

A lényeg, hogy nyitva kell lennünk!

Kitárt karral fogadni az új dolgokat.

Aztán jöhet a szelektálás.
Míg nem tárod ki karjaidat, nem tudsz szelektálni.

Köszi Zsoló ezt a fotót!
Elgondolkodtam rajta.

És gondolkodom tovább...

Lili írta...

Bizony-bizony... a mókuskerékben csak előre lehet nézni, mert különben elvéted a lépést.. Nem nézhetsz felfelé, megcsodálni az ég kékjét, vagy a szürke futó felhőket, mert habókosnak néznek, ha meg a földet kémlelnéd, ahol apró csodákat vehetnél észre, ha össze nem taposod.... hát akkor sem jobb a vélemény:-)
Kipróbáltam, egyszer leültem egy padra azon az úton, ahol évek óta jártam már, csak úgy minden cél nélkül és figyeltem. Egy idő után úgy éreztem minden látvány új és ismeretlen számomra.

Gyöngyi S.Faragó írta...

Milyen igaz...

Gergely Handó írta...

@ Lili: minden új és ismeretlen!
Ha nem az, nem voltál Ott eléggé.
Dejól leírtad!