Baromira tetszik, ahogyan látod azt, ami körülvesz minket! Direkt nem írom, hogy jól látod a világot, mert a világ igazából bennünk van. A fotóidban történéseket mutatsz be nekünk. Szeretem, ahogy látod és elénk tárod ezt. A történést körülöttünk. Nagyon örülök, ha tetszett az "Út a vadonba".
Én nem is olyan rég összepakoltam, és kimentem a "vadonba" pár napra. 30kg volt a hátamon. Sajnos nyitott és statikus gerinccel születtem, de mentem. És szevedtem rendesen, az úton. Tényleg. De az, amit a három nap alatt megtapasztaltam, azt nem pótolja semmi. Semmi. Én voltam csak, és a természet. Ezt nem lehet szavakban elmondani, feledhetetlen...
Harmad nap megcsípett vmi és nem volt nálam kalcium, így haza kellett mennem. De így is szép idő volt! Henry David Thoreau-t olvastam, ha épp nem a szállásom igazításával voltam elfoglalva. Teát is főztem: konzervbobozba vizet öntöttem, bele a filtert s a vizet, azt kiraktam egy napsütötte helyre, és két óra múlva ihattam a teámat. Sosem ittam még olyan finom teát! Igazán! Kedvemre való tea volt! A nap készítette el nekem. Kell ennél finomabb?:) Sokat beszélek:( Írtam naplót, ha érdekel, elküldöm...
(lapozni a Régebbi bejegyzések-kel lehet a lap alján)
Organikus látásmódról
A világot többféleképpen lehet látni. Lineárisan: ok-okozati módon, egyfajta határozott időrendi sorrendben, ahol minden konkrét, minden egyértelmű. Létezik egy organikus látásmód is. Egyszerre sok valóság történik, ahol a mi elménk megszűri a szokásainknak megfelelően a pillanat valóságát. Így, ha túl tudunk emelkedni a szűröinken, egy hatalmas lehetőség tárul fel a valóság megtapasztalásában. Sok szint létezik egyszerre, és egy dolgot sokféleképpen láthatunk.
2 megjegyzés:
Ez nagyon kemény!!!!
Szia Zsoló!
Baromira tetszik, ahogyan látod azt, ami körülvesz minket! Direkt nem írom, hogy jól látod a világot, mert a világ igazából bennünk van.
A fotóidban történéseket mutatsz be nekünk.
Szeretem, ahogy látod és elénk tárod ezt. A történést körülöttünk.
Nagyon örülök, ha tetszett az "Út a vadonba".
Én nem is olyan rég összepakoltam, és kimentem a "vadonba" pár napra.
30kg volt a hátamon. Sajnos nyitott és statikus gerinccel születtem, de mentem.
És szevedtem rendesen, az úton. Tényleg.
De az, amit a három nap alatt megtapasztaltam, azt nem pótolja semmi. Semmi.
Én voltam csak, és a természet. Ezt nem lehet szavakban elmondani, feledhetetlen...
Harmad nap megcsípett vmi és nem volt nálam kalcium, így haza kellett mennem.
De így is szép idő volt!
Henry David Thoreau-t olvastam, ha épp nem a szállásom igazításával voltam elfoglalva. Teát is főztem: konzervbobozba vizet öntöttem, bele a filtert s a vizet, azt kiraktam egy napsütötte helyre, és két óra múlva ihattam a teámat. Sosem ittam még olyan finom teát! Igazán! Kedvemre való tea volt!
A nap készítette el nekem. Kell ennél finomabb?:)
Sokat beszélek:(
Írtam naplót, ha érdekel, elküldöm...
Nagyon tetszik ez a fotód!
Jól láttad meg!
gergő
Megjegyzés küldése