szerda, november 18, 2009

ragaszkodnak



2 megjegyzés:

Surtess írta...

Ez nagyon kemény!!!!

hgergely írta...

Szia Zsoló!

Baromira tetszik, ahogyan látod azt, ami körülvesz minket! Direkt nem írom, hogy jól látod a világot, mert a világ igazából bennünk van.
A fotóidban történéseket mutatsz be nekünk.
Szeretem, ahogy látod és elénk tárod ezt. A történést körülöttünk.
Nagyon örülök, ha tetszett az "Út a vadonba".

Én nem is olyan rég összepakoltam, és kimentem a "vadonba" pár napra.
30kg volt a hátamon. Sajnos nyitott és statikus gerinccel születtem, de mentem.
És szevedtem rendesen, az úton. Tényleg.
De az, amit a három nap alatt megtapasztaltam, azt nem pótolja semmi. Semmi.
Én voltam csak, és a természet. Ezt nem lehet szavakban elmondani, feledhetetlen...

Harmad nap megcsípett vmi és nem volt nálam kalcium, így haza kellett mennem.
De így is szép idő volt!
Henry David Thoreau-t olvastam, ha épp nem a szállásom igazításával voltam elfoglalva. Teát is főztem: konzervbobozba vizet öntöttem, bele a filtert s a vizet, azt kiraktam egy napsütötte helyre, és két óra múlva ihattam a teámat. Sosem ittam még olyan finom teát! Igazán! Kedvemre való tea volt!
A nap készítette el nekem. Kell ennél finomabb?:)
Sokat beszélek:(
Írtam naplót, ha érdekel, elküldöm...

Nagyon tetszik ez a fotód!
Jól láttad meg!

gergő