karcok és emlékek
lágyak és szellősek
miértek elérnek
kétségek felkélnek
erő és végtelen
merre rángatod lelkem
feltéped sebeim
széttéped terveim
merengek hát rabodként
te félelmetes, félős énem
megállok, s lehajlok
itt hagylak csendesen
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Itthagylak csendesen.
Tégedet, te Énem. Tégedet, Te mindennapom.
Tégedet, itt hagylak Téged, ki a mindennapot jelented számomra. Igen, itthagylak Téged is!
Nem is tudod, milyen jó ha nem tudsz dolgokról...!
Végre Nélküled élni ha csak fél napot is...
Gyönyörű az élet Nélküled. Szárnyalok Nélküled!
Köszönöm, hogy nélküled vagyok.
Repülök, szárnyalok...
Hátha még nem láttad:
http://www.port.hu/ut_a_vadonba_into_the_wild/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=88752&i_city_id=3372&i_county_id=-1
Nézd meg légyszíves! A kedvemért!
Nem fogsz csalódni!
Élet
Szia Gergő,
Képzeld megnéztük a kedvesemmel.
Kivettük a "hálóból".
Eszméletlen film.
Csak a végén derül ki, hogy nem fikció... az a legkeményebb. Akkor esik le... végig azt hittem, hogy kitaláció...
Gyönyörű képek, gyönyörű mondanivalóval. Művészfilm...
Örülök, hogy felhívtad rá a figyelmem. A kedvesemnek is nagyon tetszett!
Köszi.
Üdv! zsoló
Megjegyzés küldése